Szatír izélő

Idejét sem tudom mikor, még a pályám kezdetén a hírtelen jött ismertség okán sokfelé hívtak előadásokra, és én brutálisan megemeltem az áraimat.
Egy Isten háta mögötti kis falu meg akart hívni a falunapra, de nem tudták kigazdálkodni a fellépti díjamat, ezért összeszervezték két szomszéd faluval a falunapot, hogy hárman állják a gázsimat. A gond az volt, hogy irtózatos esők jöttek, és úgy kilépett valami nevenincs patak a medréből a fellépés idejére, hogy a másik két falu megközelíthetetlenné vált. Na a polgármester/tanácselnök rádiókapcsolatban állt a másik két falu vezetőjével, hogy akkor ők mégsem szállnak be a költségekbe. Ajánlotta, hogy vagy fellépek a harmadáért, vagy elmegyek a másik két faluba valami lánctalpas járművel. Na erről szó sem lehet, mert az ár egy előadásra vonatkozik. Esetleg szétdarabolom a fél órás műsort három hét perc 20mp-esre. Néhány poén elejét itt, a végét máshol mondom el. Ha lement a vészhelyzet, majd összejönnek valami hálaadásfélére, és összerakják a műsort. Elég sok érdeklődő volt, már megtelt a kultúrház, ezért egy picit nyerő pozícióban éreztem magam az alku szempontjából. Végül megállapodtunk, hogy marad a teljes pénz, plusz kapok egy fél disznót leszállítva a házamhoz. (Papíron kikötve, hogy ez nem lehet vízbe fúlt disznó.) Valamint a három falu asszonyai két héten át csak az én lelki üdvömért mondhat miatyánkot.
Összességében úgy éreztem, hogy jó alkut csináltam. Lement az első műsor, a végén a szokásos csalódott székdobálással, kergetőzéssel, meg veréssel. Utána mentem a lánctalpashoz, hogy akkor mehetünk a következő helyszínre. Kicsit tartottam tőle, hogy előre odaszólnak, hogy milyen szar vagyok élőben, és már a műsor előtt megrendezik a végére tartogatott kergetőzést, meg verést, de nem. Minden a szokásos sorrendben lezajlott ott is, meg a harmadik helyen is. Megkaptam a fél disznót is két nap múlva hozták, és a lelki üdvöm is kiemelten  rendben volt abban az időben. Évente-két évente azóta is visszahívnak.