Szatír izélő

Szombat ebédidőben üzleti célú telefont kaptam. Az illető bemutatkozott, majd kb. még három percig beszélt, hogy még mindig nem tudtam, mit akar. Nem lepődtem meg, sok ilyet kap az ember. Letettem az asztalra, és  közben tettem a dolgomat. Annyit azért kivettem a szavaiból, hogy valami nagyszerű előadásra invitált, amit ha elmulasztok, azzal az életem rövid időn belül az értelmetlenség homályába szürkül. Aztán a felolvasásban elért arra a részre, amikor a már jól átsült ügyfélnek még egy nagy löketet ad:
-... és ezt most mindenféle ellenszolgáltatás nélkül ajánljuk Önnek!- itt érkezett el az idő, hogy egy kis döbbent csend után megszólaljak hasonló döbbent hangon:
-Ezt hogy érti? Önök ezért nem fizetnek nekem? Még valami ajándékot sem kapok? - a kétoldalú döbbenettől szinte sisteregtek a digitális telefonvonalakban a bitek.
-Nem.
-Akkor én nem megyek. Ingyen nem.
-Hát akkor köszönöm. Viszontlátásra. -Azt hiszem mindketten gazdagabbak lettünk egy sztorival, amit mesélhetünk.

Nem parancsol nekem senki,
nem foglak meglocsolni.
Nem fogom az aszott tested
Ibolyának sorolni.

Ne mondd már, hogy pár csepp kölni
főnixként fog hatni rád
Kinyilsz mint egy száraz mezőn
lehugyozott vadvirág!

Mégis, ha már erre jártam
Éhes vagyok, adj kaját!
S fújok párat fel a légbe,
Ha jót akarsz állj alá!

Lányom óvodájában anyák napját tartottak. Arra kértek, hogy apukák ne legyenek jelen. Gondolom azért, mert nélkülük az anyukák felhőtlenebbül tudnak bőgni. Nincs is ezzel baj, de az óvoda ahhoz túl messze van, hogy gyalog járjunk oda, és ahhoz is, hogy odavigyem a nejem, aztán forduljak egyet. A nejem nem vezet autót, szóval odavittem, aztán mászkáltam az utcákon céltalanul háromnegyed órát. Igyekeztem felderíteni a környéket. Az egyik ház tetején láttam valami furcsa antennát. Bámultam egy ideig, és pont kijött a ház elé a háziasszony. Észre sem vettem, hogy ő meg engem figyel. Egy idő után már zavarta, hogy nézem a házukat. Oda is szólt nekem.
-Segíthetek valamiben? -Szerintem a segítőkész emberek megérdemlik, hogy eltöltse őket mások hálája. Van pár dolog, amit évek óta meg akartam kérdezni valakitől, és gondoltam ez jó alkalom, hátha kapok rájuk választ.
-Persze. -és közelebb léptem a hölgyhöz. Szépen bemutatkoztam, és fel is tettem az első kérdést:
-Amikor borotválkozom, akkor ugye szálirányban kell húznom a borotvát, de az mit jelent? Mert ez sosem volt egyértelmű nekem. Tud hozni egy papírt, hogy lerajzoljam a problémát?
-Tessék? -na láttam, hogy erre nem kapok választ, ezért mentem a következőre:
-Szerintem a fogkrémes tubus végén a kis lezáró papír a világ legidegesítőbb tárgya. Ott van a lezáró kupak, ami nem engedi ki a fogkrémet, akkor minek rakják oda azt is? Ha elkezdek egy új tubust fürdés után, akkor emiatt ki kell mennem a konyhába, hogy kidobjam. Miért teszik azt rá?
-Tessék? -éreztem, hogy erre sem fogok választ kapni, de volt még kérdésem, és tudom, hogy egyszer kapok majd választ rá valakitől.
-Amikor rántást csinálok, és felöntöm lével, akkor mindig darabos lesz, és nem olyan szép krémes. Mit csinálok rosszul? -bevallom egy picit ez mentőkérdés volt.
-Hát a forró rántáshoz hideg folyadékot öntsön, a hideghez meg meleget.
-Aha! Értem már, mit rontottam el. -láttam a szemén, hogy elönti a melegség, hogy tudott segíteni. -Köszönöm. Viszontlátásra.
Másnap arra mentünk, meg akartam mutatni az érdekes antennákat lányomnak, de addigra leszerelték őket a háztetőről. Elképzelésem sincs, mit gondolhatott a nő rólam.