Szatír izélő

Életemben háromszor találkoztam aktívan munkálkodó szatírokkal. 
Az első találkozásom egy buszmegállóban volt. El kell képzelni egy szőke göndör hajú kisfiút, aki edzésre indult. A busz megérkezett. Innentől kezdve a jelenet olyan volt, mint egy burleszkfilmben, csak Buster Keaton helyett én játszottam benne, cserébe viszont színes, és 3D volt. A hátsó ajtónál többen álltak, ezért elindultam egy ajtóval előrébb, de mire odaértem azt becsukta a sofőr. Gyorsan visszafutottam a hátsó ajtóhoz, de addigra azt is becsukta a sofőr, és gondolom jólesően röhögött  a necces kék pólójában, ahogy nézett a visszapillantó tükörben. A lényeg, hogy ott maradtam az üres buszmegállóban egy "bácsival", aki rögtön odajött hozzám, és ölelgetni kezdett. Felajánlotta a lakását, ahol ötven forintot kereshetek, ha felmegyek vele, Én csak elhaló hangon ismételgettem, hogy: -Hagyjon! Hagyjon! -nem elsősorban azért, hogy feljebb srófoljam a díjat, inkább csak mert hangosan kiabálni már szégyelltem volna. Aztán ahogy hevesebben ölelgetett, egyre jobban feljogosítva éreztem magam, hogy komolyabban ellenálljak. Vesztére pont hétvégén néztünk meg egy piedone filmet, szóval ellöktem magamtól, a fazon leesett a peronról, és beütötte a fejét a villamossínbe, így szerintem nem élte át azt a fájdalmat, amikor a villamos átment rajta. Legalábbis ezzel nyugtattam később az őrült lelkiismeretfurdalásomat. (Na jó, a villamos csak évekkel késöbb kezdett átmenni rajta, attól függően, hogy kinek meséltem el a sztorit.)

Második találkozásom a Deák téren volt egy földalatti telefonfülkében. A mellettem levő fülkébe ment be egy bácsi, és kabátja résén át mutogatta nekem a szerszámát. Mivel nem szólt semmit, én meg hamar elfutottam, ezért idővel ez az élmény egyre feldolgozatlanabb lett. Könnyen lehet, hogy csak valami jelet akart adni, vagy segítséget kért, vagy az üvegen át a saját jövőbeli énem üzent, hogy ne aggódjak a gyerekkori méreteim miatt. Nem tudom. 

Harmadik találkozásom volt a legkellemesebb mind közül. Az első két élmény után nem csoda, hogy még gyerekként egy jelmezbálba szatírnak öltöztem. Balszerencsémre pont aznap megtámadott egy harmadik szatír. Talán az elsőnek lehetett a bosszúálló szatír tettestársa: a buszvezető szatír. Nem tudom. Hiába jött arra rendőr, és hiába kiabáltam, hogy szatír szatír! Ő is ugyanezt kiabálta, és csak nevetett rajtunk mindenki. Végül kis szatírkodás után elengedett, és még használható tippeket is adott. Ezzel együtt is csak harmadik lettem a versenyen, mert a tündér, és a kovboj is megelőzött.