Szatír izélő

Van ez a szokás, hogy az óvodába minden nap más visz gyümölcsöt. Sajnos nem volt időm elmenni a piacra, ezért csak a közeli nagy kiskereskedelmi lánc egyik boltjába ugrottam le. A gyümölcspulthoz érve elképesztő kép fogadott. Nyomott rohadt almák, penészbundába öltöztetett dobozos eprek gondosan becsomagolva, kőkemény, ugyanakkor rohadásfoltokkal ékített körték. Nehéz volt a választás. Vettem pár éretlen banánt, aztán fáradtságos munkával kikerestem 5 db épnek tűnő almát a kitett 8 ládából, és választottam még egy csomag mandarint. Hazaérve, ahogy pakoltam ki a táskából, a csomag mandarinról kiderült, hogy 3D-ben nézve a hétből kettőn rohadásfoltok vannak, csak befelé voltak fordulva (vagy fordítva). Ez már betett nekem. Visszamentem egy kamerával, és igazi dokumentumfilmet forgattam. Elindultam kintről, hogy látszódjon a lánc neve. Behatoltam, eljutottam a zöldség-gyümölcs pultig, és ott felvettem az állapotokat. A kész videó linkjét elküldtem a lánc központi e-mail címére azzal az üzenettel, hogy oldják meg, hogy a zöldség-gyümölcs pultnál ne rohadt termékek legyenek kirakva egy héten belül. Ha nem, akkor nyilvánosságra hozom a felvételt, és még egy kis netes kampányt is csinálok hozzá. Igen rövid választ kaptam:
-Nem engedünk a zsarolásnak!

Nemrég rendeltünk három fotókönyvet, egy cégtől, amit az egyik boltjukba kértem kiszállítani. Dolgoztunk rajta vagy két hetet, hogy szép legyen az összeállítás. Ajándékba szerettük volna vinni az egyiket, de végül jól kicentiztük, az utazás előtti utolsó napra lett kész.
Beütemeztük az átvétet a napi programba, és estefele oda is értünk a boltba. Megszólítottam egy eladót, hogy fotókönyvért jöttünk. Kérte a rendelésszámot. Na azt nem tudom, mert otthon töltöttem le az emailt, de 34000 Forint, és hát a nevem, amivel könnyen beazonosíthatja. Az nem így van, mert kell a rendelésszám. Anélkül ő nem adhatja ki, mert ez rendelet. De mondtam, hogy emberek vagyunk, könyörüljön meg rajtunk, biztos ki lehet keresni könnyen. Emlékszem, hogy volt benne hármas. Persze, kikereshető. Megkérdezi. Bement a raktárba. Azt hittem, hogy a könyvekkel jön vissza, de nem, csak a hírrel, hogy mégsem adhatja oda a rendelésszám nélkül. Arra hivatkozott, hogy sokszor hasonló nevű emberek rendelnek, és ebből bonyodalom támad. Mondom neki, hogy annyira nem gyakori a nevem, keresse meg a borítékot, rajta van a rendelésszám, aztán majd mindenkinek azt mondjuk egy cinkos kacsintással, hogy tudtam. Emberek vagyunk. Nem, mert ha ezt megtudja a vezetőség, akkor őt kirúgják. Törtem a fejem, hogy tudjam meg a rendelésszámot. Persze bejelentkezni nem lehet telefonról a rendszerükbe, csak a rendelőszoftverrel PC-ről. Kifogyva a tippekből megpróbáltam egy másik eladót. Mondtam neki a helyzetet, ő humánusabb volt. Mondta, hogy persze, mutassam az igazolványom, meg a lakcímkártyám. Belenézett, látta, hogy olyan embernek látszom az igazolványokban is, aki nem akarja mások fényképeit elrabolni 34000 Forintért. Bement a raktárba. Kis idő múlva ő sem a könyvekkel jött vissza, hanem a hírrel, hogy nem adhatja ki a könyveket. Na mondtam neki, hogy akkor mi van, ha hagyom az egészet, és a kész összeállítást betöltöm egy másik cég programjába (kb. 2 perc), és ők buktak 34000 Forintot, ha nem találnak másvalakit, aki tudja majd a rendelésszámot, és érdeklik a képeim. Az sajnos őt nem érdekli, mert a szabály az szabály. Akkor szöget ütött valami a fejembe, mégpedig az, hogy ezek valakitől kapják az utasításokat. Valakit az ajtó mögött fizet a cég, hogy megvédje a fényképeimet a rendelésszám nélküli kukkolóktól. Kérdeztem is, hogy van valaki a raktárba, aki megtiltja ezeket? Igen. Na akkor vele szeretnék beszélni. Oké, kihívja. Pár perc után megjelent a hölgy. Mondom, hogy egy kis emberségre vágyom. Itt állunk az Önök nagyszerű boltjában, holnap utazunk, ajándékba vinnénk a könyvet. Na akkor ismét igazolványt mutassak, meg lakcímkártyát. Megvolt. Jegyzőkönyvet is vett fel, aztán bement a raktárba, és kihozott egy kulcsot. A kulccsal kinyitott egy kis szekrénykét, pont ott ahol álltunk addig. A szekrényben 3 (HÁROM!)  boríték volt. Rögtön az első a miénk. Rajta a nevem, a címem, meg az összeg, amit szajkóztam nekik.
Furcsa azzal találkozni, hogy felnőtt embereket gépként alkalmaznak, és azok ki tudja milyen félelmektől vezetve ezt el is fogadják, és értelmetlen szabályokat próbálnak betartatni. Nem az első, hogy ilyen jelenséggel találkozom. Vicces amikor valami szolgáltató nem hajlandó adatot adni számomra telefonban, mert férfihangom van, a szerződésben meg nő szerepel. Volt már olyan, amikor újrahívtam egy ilyet elváltoztatott hangon, néha köhécselve, és úgy már simán elintéztem amit akartam. Nincs ellenemre egy kis izgalom, de azért legközelebb felírom a rendelésszámot.