Az előbb felhívott egy nő. Elmondta, hogy ő nem eladni akar valamit, hanem a segítségemet kéri.
-Persze szívesen segítek ismeretlen felolvasónőknek telefonon. -mondtam neki.
Ezt nagyon megköszönte, és innen már egyenes volt a téma alakulása az atkák felé, akik minden baj okozói, és megtelepednek a szőnyegben, meg az ágyban, de a ruhákban, meg mindenhol, ahol nem atkátlanítunk. Ezt persze vagy 2 percen át sorolta. Aztán megkérdezte, hogy érdekel e egy ilyen ingyenes atkátlanító bemutató.
-Nem.
-Megkérdezhetem, hogy miért nem?
-Nincs szőnyegünk.
-Akkor kimennénk, és megmutatjuk, hogy mennyi atka van az ágyukban, ágyneműjükben, és eltávolítjuk a berendezésünkkel.
-Nincs ágyunk.
-De hát akkor hol alszanak?
-Egy burmai teakfa lemezen. Lefóliázva kaptuk egyenesen Burmából, ahol biztos ön is tudja, a klíma miatt nincsenek atkák.
-De mivel takaróznak?
-Hőtartó alufóliával. Ez már az esti rutinunk része lett, miután gondosan leborotválunk egymásról minden szőrszálat, ahol megtelepedhetnének az atkák, körbetekerjük egymást, meg a gyerekeket.
-Viccel?
-Nem. Mi komolyan vesszük az atkák elleni küzdelmet.
-Úgy érzem viccel.
-Nem.
-Nem viccel?
-Nem.
-És így tartják távol az atkákat?
-Őket is, de az a kisebbik ok, inkább az atkaírtók miatt csináljuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.