Szatír izélő

Helmut Fing az EU egyik csúcsprojektjének számító Szolnoki Kvantumfizikai tanszék vezetője volt a huszonegyedik század közepén. Családjával jól érezték magukat Magyarországon, de egy nagy baja volt a professzornak, és ez az az állandó komikus légkör, ami neve miatt körbevette. A jól csengő ősi német arisztokrata neve Magyarországon végtelenül profánul hangzott, és rengeteg gondot okozott a meglehetősen humortalan, poroszos tiszteletet követelő professzor hétköznapjaiban. Végső elkeseredésében egy viszonylag szórakoztató, és meglehetősen kalandos dologra szánta el magát. Eltörli Magyarországon a fing szót minden jelentésével együtt. Tervéhez gyorsan összedobott a laborban egy térhajlító időgépet (olyat, amivel körtereket szoktak létrehozni), és elkezdte kutatni a múltat. Egyre távolabbi múltjába ment vissza a magyarságnak, és legtöbbször csak egy kérdés erejéig maradt ott: -Ismeri már a fing szót? -Nem untatnám az olvasót a rengeteg izgalmas utazásainak a részleteivel, a lényeg, hogy sikerült lokalizálnia időszámításunk szerint 432-ben a Káma folyó melletti ősmagyarok egy feltehetőleg laktózérzékeny tagját, akire egy átkumiszozott éjszaka után az egyik hajnalban  egy kreatív társa majd röhögve megalkotja a fing szót. Két évet élt velük, hogy beférkőzzön a barátságukba, és az említett éjszakán (többszöri kisérletre) sikerült is a megfelelő pillanatba benyőgnie, hogy PURK. Maradt még pár napig, hogy meggyőződjön a szó elterjedése felől, majd visszatért a jelenbe. Azonnal leült egy számítógéphez, és rákeresett a Fing szóra. Találatok száma 0! Boldogan sikított fel. Aztán rákeresett a Purk szóra. Rengeteg találat! A küldetés sikerült! Aztán megpillantotta a 17. találat mellett a fényképét, meg a cikket, amiben közlik, hogy Helmut Purk lesz a szolnoki labor vezetője.
Rohadt vándorló magyarok!