Szatír izélő

Sarki kis közért évek óta, ha nehezen is, de állja a versenyt a közeli teszkóval, és spárral. Szűk a hely, de viszonylag mindenből van nekik. Nemrég az fogadott, hogy a bolt negyedét kiürítették, és falakat húznak köré. Kérdezem, hogy mi lesz. Néznek rám, mint aki nem evilágon él: -Hát dohánybolt. Egyelőre nem tudom, hogy ez mit jelent. Felértékelődnek a környék ingatlanjainak értékei, vagy le? Kell e majd tartanunk a föld alól, vagy a messzi távolból a nikotinhiánytól idetántorgók tömegétől, akik a házaink elött fogják az első adagokat magukba szippantani, vagy nem változik semmi? Viszonylag ritkán járok olyan helyeken, ahol a dohányosok élnek, így ritkán találkozom dohányozókkal, vagy dohányzókkal. Már nem is tudom hogyan mondják őket. Lehet, hogy látunk majd pipázósakat is, meg szivarizálókat? Felbolydult a környék, mindenki a dohányisták érkezésére vár. Néhányan beszögelték az ablakukat is, de a többség csak a kerítést emelteti meg. Sokan esküsznek rá, hogy a gyerekeknek a környéken több tejet kell majd inni a füst miatt. Ez persze majd felveri a tej árakat a környéken, talán majd kialakul áruhiány is. Talán majd a nemzeti tejbolt hálózat fogja rendezni ezt a dolgot. Biztonság kedvéért a legtöbb kertben már látom bekészítve a teheneket, meg kecskéket. Az emberek éretten gondolkodnak.
Azért vannak vadhajtások. Néha elkapok suttogó beszélgetéseket. Mindenki találgatja, hogy milyenek a dohányozósok. Az idősek rémtörténeteket mesélnek a gyerekeknek képükbe fújt füstökről, meg átláthatatlan füsttel teli vendéglátóhelyekről. A gyerekek meg még tovább színezve adják tovább társaiknak. Aztán persze beigazolódik a mondás, hogy minden szenzáció csak jövő keddig szenzáció. Az első napokban majd kimennek az emberek a bolt elé fotózkodni, meg távolról megérezni a parázsló dohány szagát, aztán majd megszokjuk ezt is.