Szombat ebédidőben üzleti célú telefont kaptam. Az illető bemutatkozott, majd kb. még három percig beszélt, hogy még mindig nem tudtam, mit akar. Nem lepődtem meg, sok ilyet kap az ember. Letettem az asztalra, és közben tettem a dolgomat. Annyit azért kivettem a szavaiból, hogy valami nagyszerű előadásra invitált, amit ha elmulasztok, azzal az életem rövid időn belül az értelmetlenség homályába szürkül. Aztán a felolvasásban elért arra a részre, amikor a már jól átsült ügyfélnek még egy nagy löketet ad:
-... és ezt most mindenféle ellenszolgáltatás nélkül ajánljuk Önnek!- itt érkezett el az idő, hogy egy kis döbbent csend után megszólaljak hasonló döbbent hangon:
-Ezt hogy érti? Önök ezért nem fizetnek nekem? Még valami ajándékot sem kapok? - a kétoldalú döbbenettől szinte sisteregtek a digitális telefonvonalakban a bitek.
-Nem.
-Akkor én nem megyek. Ingyen nem.
-Hát akkor köszönöm. Viszontlátásra. -Azt hiszem mindketten gazdagabbak lettünk egy sztorival, amit mesélhetünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.